Io ballo da sola

4. fejezet

Amby a vendégekre nézett. -Legyenek szívesek távozni!- mondta, s elkezdte kitessékelni a „hívatlan" látogatókat a szobából. Mikor az utolsó álarcost is sikerült kituszkolni, becsukta az ajtót, s végighordozta tekintetét a szobán. Károly épp egy jókora adag whiskyvel csillapította túlfeszített idegeit. Nelly a csendben pityergő Mirtillt próbálta nyugtatgatni, s kíváncsi pillantással figyelte Zoltánt, aki a házigazdához fordult.

„Lenne szíves lemenni a bálterembe, és megnyugtatni a vendégeit?" -kérdezte Amby, de hangja inkább utasító volt.

„Itt akarok lenni, nehogy ez a nő..."- kiáltott Károly, s vádlón a könnyesszemü lányra mutatott.

„Nagyobb szükség van most Önre a vendégek körében." -mondta Zoltán, s közben az ajtó felé terelte a polgármestert. „Az egyik ékszer megkerült, az mostmár biztonságban van. Nyugodjon meg. A többi is hamarosan előkerül."

Amby becsukta Károly mögött az ajtót, s Mirtill felé fordult, aki könnyes szemmel, kezeit tördelve ült az egyik karosszékben. Nelly a lány kezébe nyomott egy pohár italt, s az ajtó felé lépett, mikor a nyomozó megállította.

„Megkérhetem, hogy maradjon?" Nelly meglepetten fordult hátra. „Azt hiszem, szükségünk van magára."- mutatott a könnyáztatta arcú lány felé Zoltán. A házvezetőnő Mirtill közelébe húzott egy széket, s leült. Amby a széles íróasztalnak támaszkodott, s kíváncsian kezébe vette a megkerült ékszert. Egy darabig kezében forgatta, majd Mirtill felé pillantott.

„Hogy került az ékszer Önhöz?"-kérdezte. „Nem tudom. Amikor a büfépulthoz mentem, a kosaramat leraktam egy asztalkára. Mikor visszamentem, már a polgármester kezében volt, aki őrjöngve fogadott, és rögtön ide hurcolt."- mondta a lány szipogva.

„Mielőtt otthagyta a kosarát, kit látott a közelben?"- kérdezte Zoltán, és egy zsebkendőt nyújtott Mirtill felé.

„A polgármester családján kívül, alig egy-két embert ismerek itt."- mondta a lány, miközben egy hatalmasat trombitált a zsebkendőbe. „De a közelben beszélgetett egy Mary Poppins, és egy orvos jelmezes nő, egy Robin Hooddal. És egy arab sejk majdnem fellökött, mikor visszafelé indultam a büfétől. Nagyon sürgős lehetett neki."

„András!"- villant át a felismerés Zoltán agyán. „Köszönöm. Ha bármi eszébe jutna..."

„Tudom. Szóljak Önnek. Láttam elég krimit a tévében."- mosolyodott el végre Mirtill, azzal Nelly kíséretében az ajtó felé indult.

„Egy pillanatra, kisasszony!"- állította meg Amby. Odalépett a lányhoz, és kivette kosarából az ékszert. „Bocsánat."- pirult el Mirtill. Zoltán a házvezetőnőhöz fordult. „Kérem, ha látná az arab sejket, felküldené hozzám?"

„Természetesen, Sherlock."- kacsintott Nelly.

Miután magára maradt, Amby szemügyre vette a szobát. Végig futtatta a szemét a sok száz könyvön, mely a mennyezetig érő, s a helyiség teljes falát befedő polcokon pihent. Éppen egy hatalmas, egész alakos festmény akart közelebbről megnézni, mely az íróasztal mögött helyezkedett el, s valószínűleg Károly valamelyik felmenőjét ábrázolta, mikor kopogtak az ajtón, s belépett András. Nagyot fujtatva belehuppant egy karosszékbe, és kérdőn Zoltánra szegezte tekintetét.

„Beszélni akartál velem."- mondta. „Ellenkezőleg. Te akartál valamit mondani nekem, mikor ez a hacacáré elkezdődött."- válaszolt a nyomozó. „Miről van szó?"

„Nem is tudom, hol kezdjem."-csóválta a fejét András, miközben lekapta fejéről a kendőt, és megtörölte vele homlokát. „Tudod, van itt egy lány..."-kezdte. Amby bólintott. „Az egyik szobalány."

„Hát erről is tudsz?"- képedt el András, aztán megvonta a vállát. „Annál jobb, legalább nem kell magyarázkodnom. A polgármester szilveszteri báljának éjszakáján találkoztam először Katicával. Bár hogy találkoztam, az enyhe túlzás, mert amikor a mosdót kerestem, már a sokadik helységbe nyitottam be, amikor előugrott egy ajtó mögül, és majdnem fejbe vert valami vázával. Szerencsére még jók a reflexeim."- csóválta meg fejét András.

„Sikerült lefognom a kezét, és megmagyarázni neki, hogy nem akarok semmi rosszat tőle. Mikor tisztáztuk ilyetén a félreértést, félre vontam egy csendes sarokba. Az egész éjszakát átbeszélgettük. Elmondta, hogy a volt vőlegénye elöl menekült, aki állandó féltékenységi jelenetet rendez, mert azt hiszi, hogy a polgármester szeretője. Már többször bejutott a házba, és mindig azzal fenyegetőzik, hogy kitálal Annának. Persze nem igaz az egész. De ha a helyi sajtó fülébe jut a dolog, egy ilyen sztori Károly újraválasztását meghiusíthatja."

„És eddig miért nem tálalt ki ez az ember?"- kérdezte Zoltán.

„Mert Katica mindig adott neki pénzt, hogy hallgasson. De ezzel mintha egy lavinát indított volna el. Újra és újra megjelenik, és mégtöbbet akar a fickó. Azon az estén Katica besokallt. Megtagadta a további folyósítást. Erre megfenyegette, hogy megöli őt is, meg Károlyt is. Azt hiszem, némileg beivott a bálon."- mondta Geréb

„Ő is a meghívottak között volt?"- csodálkozott Amby.

„Hogyne. Ma is láthattad. Robin Hoodnak öltözött, barna képű fickó. Azt hiszem, olasz."- vágott elgondolkodó arcot András.

„Ma már a harmadik olasz."- számolt magában a nyomozó, miközben elkezdett fel-alá járkálni az íróasztal előtt.

„A lány miből fizetett a „vőlegényének"? Gondolom, a fizetése nem valami nagy. A zsarolók viszont tudtommal nem érik be aprópénzzel."- fordult András felé.

„Volt némi spórolt pénze."- legyintett Geréb. „Csak nem képzeled, hogy a munkaadóitól lopott?"- ugrott fel a fotelból András. „Úgy szereti ezt a famíliát, mintha a saját családja lenne!"- kiáltotta.

„Nyugodj meg te hősszerelmes!"- szólt békítőleg Zoltán. „Látom, a te fejedet is elcsavarta."- mosolyodott el a nyomozó.

Geréb visszaroskadt a fotelba. Amby kitöltött két rendes porció whiskyt, és az egyiket András kezébe nyomta.

„Köszönöm."- sóhajtott hálásan Geréb, miután felhajtotta a pohár tartalmát.

„Bocsáss meg az előbbi kirohanásomért. De neked bevallhatom, beleszerettem Katicába. Már azon az ominózus éjszakán, mikor majdnem fejbevágott."- mondta András. „És egyszerűen nem tűrhetem, hogy gyanúba keveredjen. Ugye megérted?"- állt fel Geréb.

„Egyenlőre nem gyanúsítja senki, semmivel."- mondta a nyomozó. „De azért szeretnék beszélni vele is, hátha látott valamit."

„Megkeresem."- indult az ajtó felé András. „De szeretnék itt lenni, mikor kihallgatod."- fordult vissza az ajtóból.

„Jól van."-legyintett Zoltán.

Miután Geréb után becsukódott az ajtó, Amby egy újabb pohár italért indult a bárszekrény felé. Épp az italkínálatot vette szemügyre, mikor halk szöszmötölés hangja ütötte meg a fülét. Egy pillanatra még a lélegzetét is visszafojtotta, hogy megállapítsa a hang eredetét. Pont akkor lépett a festményhez, mikor az kifordult a keretéből. A kitáruló titkos ajtóban Kitty állt.  

( a fejezet szerzoje pazzo)

Ha erdekel, hogyan kezdodott minden, itt megtalalod.

Masodik fejezet