Io ballo da sola

Pazzo kollèga hò emlegetèse utàn megèrett bennem a gondolat, akarok havat làtni. Kivitelezèsre is jutott a dolog, csudaszèp helyeken jàrtam teljes magànyban. Ide teszek pàr kèp, a maradèk a fotoblogomon....

Aggòdom

Aggòdom, latin lover miatt. Kèt napja vacsora közben mondott egy olyat, hogy hirtelen megàllt a villa a levegõben ès szòhoz sem jutottam. Miutàn megismètelte a kijelentèsèt, összeszedtem magam, lèlegeztem egy mèlyet ès megkèrdeztem tõle, hogy jòl èrtem-e amit mond.

Ő persze megerősitett benne, hogy amit mondott, azt ùgy is gondolja. De hàt ez nàlunk sose volt szokàs, hogy most… nem lehetne vàrni vele, amìg a “hivatalos” napja lesz? – pròbàltam meg finoman ellenszegülni nèki, azon igyekezve, hogy megèrtsem ötletènek mozgatòrugòit. Semmi. Sziklaszilàrd meggyőződèssel àllt ki a maga igazàèrt. A legkisebbel egymàsra nèztünk, összekacsintottunk ès azt mondtuk: “Hàt jò, legyen, ha ennyire akarod!”

Na igy lesz nàlunk Karàcsonyfa àllìtàs a hètvègèn, pedig eddig mindig kivàrtuk a december 8-at, amikor is ugyebàr a szeplőtlen fogantatàs ünnepe van ès tradicionàlisan akkor kerül feldìszìtèsre a fa.

De idèn ő akarja, hogy legyen előbb. Most. Legyen. Ès ha màr lesz, hozzon bèkessèget ès nyugalmat. Pace

Mostmivan?

Szò èrte a hàz elejèt, hogy màr megen nagyon csendben vagyok. Igaz.

Pihenek, lazulok, gondolkodom, tervezgetek.

Az elmùlt kèt hetet az alàbbi mòdon foglalnàm össze: a könyvelõi irodàban letöltott pròbaidõm remekül sikerült. Sokat tanultam, közös megelègedèsünkre szolgàlt az a 15 nap. Pènteken elbeszèlgettünk a tovàbbiakròl, ùgy èrzem, hogy mindekettõnk rèszèrõl rendben vagyunk. Ha összejön nekik az a pàr ùj szerzõdès, amiket terveznek, plusz egy kis pènz is kerül a kasszàjukba, akkor minden valòszìnûsèg szerint együtt megyünk tovàbb… Vàlaszt mindenfèlekèppen januàrban adnak, szòval addig nyugi van.

Nem is bànom nagyon, kicsit lazulok itthon, apòsommal rendezkedünk, pakolàszunk, vàsàrolunk, Karàcsonyt tervezünk, szervezünk.

Közben persze nèzelõdök körbe itt-ott, de mostmàr elèg valòszinûtlen, hogy decemberben beindulna bàrmi is. Mindenki az ùj èvre vàr, akkor bizonyosan több helyzet is lehetsègessè vàlik.

A règi bandàròl csak annyit, hogy egyre nagyobb a kàosz nàluk, mindez persze szemèlyes megelègedèsemre szolgàl… Èn csak ülök a pàholyban ès figyelem az esemènyeket, hogy hogyan gabalyodnak egyre jobban a maguk àltal szõtt hàlòba, ami lassankènt megfojtja majd õket… Mèg az is megeshet, hogy a lehetetlen kèzzelfoghatò valòsàggà vàlik.

Szòval egyelõre nyugton vagyok, minden rendben.

Csend vihar elõtt

Ott tartottam, hogy szerdàn elküldtek a gyàrbòl, nem ùjìtottàk meg a szerzõdèst. Na bumm, èrzed, mekkora a dràma, ugye?

Csütortökön ès pènteken mèg felhivtak, hogy segitsèg, mit csinàljunk, hogy csinàljuk, hol van a file. Bàr kedvem lett volna megkèrdezni, hogy ismerjük-e egymàst, polemizàlàs helyett inkàbb a lehetõ legrövidebb idõ alatt vàlaszoltam a kèrdèseikre- Igyekeztem minèl kevesebb informàciòt megadni, gondosan ügyelve, hogy ne èn oldjam meg a problèmàjukat.

A legnagyobb meglepetès mèg hàtra volt. Szombaton, a dèlelõtt folyamàn csörög a telefonom, kijelzõjèn feltûnik a Nagyfõnök neve. Elõször nem akartam felvenni, de ràjöttem, hogy el sem köszöntem tõle szerdàn este (nem mintha, különleges jelentõsège lenne, de szerencsère remek nevelèsben volt rèszem, na). Felveszem, udvariasan mosolyogva, mint mindig. A vonal tùlsò vègèn közepesen ideges volt nagyfõnököm hogylètem felõl kèrdez. Tudom, nem ez èrdekli igazàbòl, tèrjünk a tàrgyra, sietek, fodràszhoz kell mennem, ne raboljuk egymàs idejèt...

Nagy nehezen elõhozakodik vele, hogy mit is szeretne. Mondja nekem, hogy jò lenne, ha szerdàn össze tudnànk futni a gyàrban. Kèrdem èn, minek is? Nyögve mondja, hogy van egy ajànlata a szàmomra. Egy meghatàrozatlan idõre szòlò munkaszerzõdès ès 30%-os fizuemelès. Azonnali hatàllyal.

Ühüm. Szerinted? Belemosolyogtam a telefonba ès közöltem vèle, köszönöm nem kèrem. Kèrdezte a mièrtet, hogy esetleg nem megfelelõ a felajnlott összeg? A fizetèssel nincs baj, mondhatni hiteles, tisztessèges ajànlat, de van egy bibi. Mègpedig az, hogy a mèltòsàgom nem eladò. Szòval nem, köszönöm ès rèszemrõl a beszèlgetèst lezàrtam.

Persze, hogy hizott a màjam, hiszen csak kèt nap telt el azòta, hogy nagykèpûen kiraktak az utcàra, vèrig sèrtettek, rossz hiremet keltettèk ès most meg visszavennènek. Nem nem ès nem. Nem vagyok senkinek sem a jàtèkszere. Mindenesetre nagy megelègedèsemre szolgàl, hogy a buta tyùk nem kèpes mèg egy szàllìtòlevelet sem kiàltani....

Most csönd van. Nagy csönd. Mint vihar elõtt. Lesz itt mèg nagy cirkusz biztos, de abbòl èn kimaradok tutira. Ès ez igy van jòl....

Kèrem tisztelettel, vègre fel lehet lèlegezni. Ùjra szabad vagyok, a gyàrban, a munkahelyemen felmondtak nekem.

Nekem. Persze, ha meg akartàk volna ùjitani a szerzõdèsemet, èn mondtam volna nemet. Joggal kèrdezhetitek, hogy-hogy, hiszen nagy lelekesedèssel ìrtam mindig a gyàrròl meg összessègèben a munkàmròl.

Ez igaz, a cèg (mondjuk inkàbb màrkanèv) irànti szeretetem, elkötelezettsègem megmaradt, abban nem is volt sose hiba. Viszont a vezetõsègnek egyszerre gondjai tàmadtak a kifizetèsekkel ès a bevètelezèsekkel, mindezt a mi nyakunkba akartàk varrni, mivel ugye a mi termelõ rèszlegünkbõl indultak ki a beszàllitòi megrendelèsek. Persze az èn hibàm volt, ha egy beszàllìtò nem tette àt 60 napròl 90-re a kifizetès idõpontjàt. Tovàbbà szerintuk èn nem csinàltam semmit reggeltõl estig a gèp elõtt. Feleseleges, nem kìvànatos ès megbizhatatlan voltam. Szerintük.

Mondjuk, abban a pillanatban, amikor feltûnt a porondon az uj kisfõnök bartàja, valamint annak menyasszonya, egybõl vilàgos lett minden, hogy ki akarjàk rakni a szûröm. Nekem sem kellet kètszer mondeni, nekilàttam ùj kihivàsokat keresni. Szinte azonnal, hogy felröppent fèlhivatalosan a hir, hogy nem fogok a gyàrban dolgozni, kèt ember is szòlt, hogy szeretnènek engem magukhoz àtvenni.

A megbizhatatlansàgròl csak ennyit akkor…. Gondoltam, el leszek itthon egy pàr hetet, pihizek, takaritom, ràncba szedem az egy kicsit elhanyagolt dolgaimat, lazulok, esetleg beiratkozom egy munkanèlkülieknek fenntartott könyveloi vagy bèrszàmfejtõi tanfolyamra, de erre nem, mert hètfõn màr megyek is 15 napos pròbaidõre egy konyvelõi irodàba. Na bumm…. Ennyit a lazsàlàsròl hehehe

Az elmùlt màsfèl – kèt hònaphoz kèpest remekül vagyok, komolyan mondom, felszabadult ès megkönnyebbült. Az is szerepet jàtszik persze, hogy tudom, hogy nincs mièrt szègyellni magam, èn mindent legjobb tudàsom szerint vègeztem a gyàrban, ha ez nem volt jò, akkor majd meglàtjàk, hogy a most odakerult fõnökkedvence tudja – e majd tartani a lèpèst a mindennel. Szerintem nem, de ezt màr õ is èrzi, kèrdès, meddig lehet majd titkolni… Legszebb öröm a kàröröm, mègis inkàbb kicsit szomorù vagyok, mert a munkàm nagy rèszèt nem fogja èrteni ès nem tudja hasznàlni. Az a mòkàs a dologban, hogy nekem elvileg be kellett volna õt tanitanom az egy hònap alatt, amig együtt voltunk, de õ inkàbb a nagyfõnöknèl akart bevàgòdni ès nekiàllt egy kimutatàst kèsziteni… Ez mèg alapvetõen nem lenne nagy baj, ha nem darukat gyàrtanànk. Szegènykèm nem tudta, hogy mennyi ezermilliò aprò rèszletbõl àll össze a daru. Vannak mèg szàmomra is olyan rèszek, melyekrõl nem tudom bizonyosan, mi micsoda több mint hàromèv tapasztalat utàn. Erre jön egy ilyen tyùk ès osztja az èszt. Mondjuk ultragyorsan ràjött, hogy hagyni kellett volna a csudàba a tèmàt, mert szò szerint bele kèszült fulladni egyedül, mìg nem siettünk a segitsègère.

Amikor kedden este leadtam neki egy kisebb szàmlakupacot, melyet a nagyfõnöknek jòvà kellene hagynia, mielõtt a könyvelèsbe bekerül, kis hijàn elàjult. Kèrdezte is gyorsan gyorsan mondjam el mi a pàlya… Röviden, tömören egyszerû szavakkal elmondtam, de nem rèszleteztem. Oldjad meg. Az èn èletem elejère ki van ìrva: “Mèly vìz! Csak ùszòknak!” – ehhez tartsd magad, mondtam. Amikor elköszöntem tõle, üdvözöltem egy baràtsàgos mosollyal: “Ciao, Cinzia, buona serata” (Szerbusz Cinzia, szèp estèt!) ès kisètàltam az ajtòn. Nem felejtem el soha, milyen kèpet vàgott mindehhez… Innentõl kezdve viszont nem az èn problèmàm egyik problèmàjuk sem…

Szòval most szabad vagyok egy pàr napig. Megyek majd masziroztatni magam, tovàbbà fodràszhoz ès akkor hètfõn majd tele leszek pozitiv energiàkkal, hogy az ùj feladatra tudjak koncentràlni.

Szòval lehet szorìtani. Hètfõtõl, kèt hètig, reggel 9.00- tõl 13.00 ig. Majd mesèlek.

30 (Trenta)

Most akkor ünnepèlyes keretek között felköszöntöm magam… Boldogat, nekem….

Ràadàsul szèp kerek szàm ez a 30, mèg hozzà kell szoknom.

 Igèrem, ìrok majd többet is ròlam, ròlunk meg hogy mi van, csak most mèg egy picit vàrni kell, hogy bizonyos munkaügyi helyzetek letisztuljanak ès akkor majd lehet csacsogni, fecsegni meg mòkàzni ès nyaralòs kèpeket (is) feltölteni…

Addig is mègegyszer, èljek èn… mert egòm az van, nem is kicsi…

Az van, hogy elvagyok bujva.

Akaratlagosan, de ne aggòdjatok, majd mèg leszek. Addig is...

Elolvasom »

Gondoltam, szòlok

-         hogy mèg megvagyok

-         hogy minden a legnagyobb rendben

-         hogy melò mèg mindig ezerrel (gazdasàgi vilàgvàlsàg, ugyan, alig gyõzzük szusszal – szerencsère-)

-         hogy lefogytam 10 –12 kg-ot az èv eleje òta, uszoda hetente hàromszor ès non stop kalòriafelügyelet rulez

-         hogy kitûztem magam elè ùj cèlokat ès azokon (is) dolgozom szàzzal nagygàzzal

-         hogy a lelkem (lelkünk) lassan gyògyul, megszokhatò, hogy nincs köztünk màr 3 hònapja, de azèrt mèg hiànyzik….

-         hogy vagyok, csak mèg egy kicsit a hàttèrben, de lehet, hogy hamarosan ùjra porondon…

Nèvnap

Boldog nèvnapot nekem!

Nòòòòòrmàààlis?

Felmerült bennem a kèrdès ma reggel, hogy vajon normàlis-e vagyok. Elmesèlem mièrt.

Elolvasom »